1Kor 2,11–16

• Pünkösd 1. napjának üzenete: „a Szentlélek hívott el engem az evangélium által”.

  • Az első pünkösdkor elhívta az első közösséget (gyülekezetet). Hogyan tette? Megfeddte őket, akik akkor még „világ” voltak. Megmutatta, hogy a bűn, amiben élnek: Krisztus elutasítása. Megtérésre hívta őket. Mindezt egy igehirdetésen keresztül tette: Isten régi ígéreteire alapozva magyarázta Jézus Krisztus halálának és feltámadásának okát és célját, ill. hogy „Úrrá és Krisztussá tette Őt az Isten”.

  • Számomra akkor volt pünkösd, amikor engem elhívott az evangélium által. Amikor megmutatta, hogy az én bűnöm is az volt, hogy elutasítottam Krisztust: megfeszítettem a bűneimmel, más volt az életem iránya, célja, és másban reménykedtem az üdvösségemet illetően, vagy egyáltalán nem reménykedtem (ateista, pogány, vallásos keresztyén stb.). – Amikor nekem is Uram és Krisztusom lett Ő (Jn 20,28).

  • Az evangélium által hívott el: Pál „Jézus Krisztusról, mint a megfeszítettről” beszélt a korinthusiaknak, ez által tértek meg.

• Pünkösd 2. napjának üzenete: „Ő világosított meg ajándékaival”.

  • Pál így folytatja: „Bölcsességet pedig a tökéletesek között szólunk”. A hívők „tökéletesek”: megfordultak, jó irányban halad az életük, „célhoz értek” – miközben „célegyenest futnak”. A hívő élet: amit Istentől kaptam ajándékba, azt „igyekszem, hogy meg is ragadjam”.

  • Mi az, amit Istentől kaptunk, és meg kell ragadnunk? „Isten titkon való bölcsessége” (7. v.).

    • Nem felsorolható.

    • Nem emberi bölcsesség. Nem a világban való eligazodás képessége. Nem teológiai tudás (nagy teológiai tudású emberek ítélték halálra Jézust – 8. v.).

    • „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és embernek szíve meg se gondolt”, amiket Isten csak az Őt szeretőknek készített el. Nem Isten mindenkinek adott ajándékai (élet, étel, ital, ruházat stb.).

    • Nem a mennyről van szó (ott már nem lesz „titkon való” Isten ajándéka / bölcsessége).

  • 12. v.: azért kaptuk Isten Lelkét, hogy amit Ő ajándékozott, azt megismerjük: felismerjük, hogy tőle való, és ebből (is) megismerjük Őt magát egyre jobban.

    • A vallás (általában): „tedd ezt, tedd azt, ez fog tetszeni Istennek”.

    • Az sem helyes, hogy „kaptál valamit Istentől, ezért most tedd ezt és ezt” („hálából”).

    • Hanem: Istentől kaptál mindent ajándékba, élj vele, ne a saját magad által megszerzett, kiküzdött, szorongatott dolgokkal! Ez az, amit a hívő tehet Isten iránti hálából.

  • Minden ilyen ajándékról a Szentlélek mutatja meg, hogy ajándék.

  • Az első ajándék maga Jézus Krisztus. Isten „nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta”. A hívő ember felismerte: „értem adta oda”.

  • „Vele együtt mindent” nekünk ad – de csak vele együtt.

    • „Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjetek és megadatik nektek.” (Jn 15,7) Nem akarok tőle távol élni, olyasmikbe belemenni, ahova Ő nem jön velem. Beszédei megmaradnak bennem: célommá válik, hogy megvalósítsam, amit Jézustól tanultam. – Ez alakítja a kéréseimet. Magamtól nem vagyok rá képes, hogy így tegyek, így akarjak: a Szentlélek tanít rá.

    • „Minden a tiétek, ti viszont a Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené”.

  • Békességünk van Istennel (Róm 5,1), amely megmarad a háborúságokban is. Azért, mert megigazultunk hit által: Isten igaznak tart, és ez felülír minden emberektől jövő vádat. – Azért, mert Krisztus megbékéltetett az Atyával, így ha „békétlenül érzem magam”, akkor is hihetem, hogy békességem van. Ezt a hitet is a Szentlélek adja.

  • A Szentlélek ajándékai:

    • „Erőt kaptok… és tanúim lesztek”.

    • A Lélek gyümölcse (Gal 5,22). Terem-e bennem?

    • „Ő adott némelyeket apostolokul, prófétákul, evangélistákul, pásztorokul és tanítókul” – adta a gyülekezetet és kormányoz benne. Presbiterként, szolgálóként Istenre figyelek-e: engedelmeskedem vagy önmagamat akarom megvalósítani?

  • Mk 10,30: „Százannyit: házat, földet, testvéreket… üldöztetésekkel együtt”.

    • A gyülekezet (Isten családja) ajándék, a benne lévő nehézségekkel együtt. Isten formál, és rajtunk keresztül akarja megmutatni magát a világnak (bizonyságtétel).

    • Az üldöztetés, mint Isten ajándéka („a keresztet Te adod”). Ha engem üldöznek Krisztusért, tudok-e hálát adni? (ApCsel 5,41). – Ezzel is formál, és azon keresztül is bizonyságot tesz, ahogy én hordozom az üldöztetést.

    • „Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón”. Kiket ajándékozott nekem? – Ha tehernek érzem, akkor is ajándék.

    • „Semmi nélkül valók és mindennel bírók” (2Kor 6,10) – ez a látás is ajándék.

    • Vezetés. Ahogy az Ige alapján (!) tudom adott helyzetben, hogy mi a jó és mi a rossz, és tudok a jóhoz ragaszkodni. Ajándék. Vagy ha nem látom, hogy mi lenne a jó, de rábízhatom Istenre.

  • Mindez azért ajándék, mert Krisztussal együtt kapom és „használom”. Ezalatt egyre jobban megismerem Őt. Nem annak örülök, hogy kaptam, hanem hogy Ővele együtt kaptam (lehet, hogy enélkül nem is tudnék örülni neki, pl. szenvedés).

  • Ezért nem érti az „érzéki ember”. Neki nincs más, mint a saját értelme. Bolondságnak tartja, ítéletet mond fölötte, de nem ítéli meg (érvényesen) a lelki embert.

  • „Bennünk pedig Krisztus értelme van”. De ezért nem tudjuk vele megértetni mi sem. Nem szólhatjuk neki Isten titkon való bölcsességét – csak a keresztet. Ha megérti, a Szentlélek által érti meg – Ő hívja el és világosítja meg.